EnterPrize: 81 pályázó, 9 milliós összdíjazás a KKV-knak
2021.09.14.
Generali EnterPRIZE: többmilliós támogatást nyertek a legfenntarthatóbb magyar KKV-k
2022.12.21.
A dél-magyarországi Balotaszálláson működő Ladó-Rec Kft. elődjét 1992-ben egy ma már nyugdíjas házaspár alapította, a kezdetektől hulladékbegyűjtéssel és kereskedelemmel foglalkoztak. Ma már az ország minden pontjáról szállítanak hozzájuk papír- és műanyaghulladékokat feldolgozásra, valamint iratokat megsemmisítésre.
Időközben egy nyugat-európai mércével mérve is korszerű üzemet építettek fel, és emberek tucatjainak adnak megélhetést. Évente 15-16 ezer tonna árut mozgatnak meg, 14 országba exportálnak. Legalább ennyire izgalmas, hogy miként gondolkodnak a családi értékekről, a változásról és a korosztályok közötti együttműködésről. A második generáció képviselőivel, dr. Ladóczki Mária ügyvezetővel, testvérével, Ladóczki István ügyvezető, kereskedelmi vezetővel és feleségével, Ladóczki-Barabás Brigitta, gazdasági és adminisztrációs vezetővel beszélgettünk.
Ha az ember többgenerációs családi vállalkozásokról hall – ami alapvetően egy felemelő dolog – aligha a hulladékgazdálkodás az, amire elsőként asszociálunk. Hogyan kezdődött az önök története, miért ezt a területet választották az alapítók?
dr. Ladóczki Mária: A szüleink, Ladóczki István József és felesége, Mária alapították a társaságot, még 1992-ben, és az elsődleges céljuk a család megélhetésének biztosítása volt. Jelentős források és hitel nélkül hívták életre a betéti társaságot, de mindenkor támaszkodhattak erős akaratukra és szorgalmukra. Nem veszélyes hulladékok begyűjtésével, előkezelésével, kereskedelmével foglalkoztak – egy Barkasszal kezdték –, ehhez jött később a bizalmas iratok megsemmisítése. 2012-ig aktívan részt vettek a társaság életében, vezették a céget. Akkor adták át előre jól megfontoltan a második generációnak, vagyis nekünk a lehetőséget, amellyel igyekszünk jól sáfárkodni.
Az alapítók és a második generáció
Örülök, hogy ezt szóba hozta, hiszen minden családi vállalkozásnál az egyik kardinális kérdés a hosszú távú értékmegőrzés, a létrehozott családi vagyon és tudás továbbörökítése a következő generációknak. Önöknél ez a tíz évvel ezelőtti „átadás-átvétel” gördülékenyen ment?
dr. Ladóczki Mária: Ma nagyon sokat hallani a generációváltásról, amit choach-ok, ügyvédek,
| LADÓCZKI-BARABÁS BRIGITTA |
| „Németországban, Olaszországban a háború után alapított cégek már az ötödik vagy akár hatodik generációnál tartanak, bőven van tapasztalatuk ezen a téren, de ez még ott is sokszor krízist és stresszt jelent.” |
pszichológusok támogatnak, nálunk erről nem volt szó. Annyi tudatosságot belevittünk, hogy a testvérem, István már a váltás tervezett időpontja előtt három évvel bekapcsolódott a cég munkájába, így rengeteget tanult. Az előzetes ütemtervnek megfelelően 2012-től kezdve a szüleink a továbbiakban már nem jártak be az üzembe, az irányítást teljes körűen meghagyták nekünk.
Elfogadták az önök döntéseit? Az új metódusokat, a komputeres világot, a rendszerszemléletet? A mai napig emlékszem bőven középkorú apám rémületére, amikor a munkahelyén átálltak a számítógépes nyilvántartásra.
Ladóczki István: Az átmenet három éve az eddigi pályafutásom legnehezebb időszaka volt; zöldfülűként azt éreztem, nagy lehetőség kapujában állok, ugyanakkor számos kolléga esetén hasonló, mélyen meggyökeresedetett szokásokkal találkoztam. Apámmal nem voltak igazi konfliktusaink, mert bevont a folyamatokba, mindenről kaptam információt. Ahogy mentünk előre az időben, egyre több mindent értettem, és akár lehettek volna összeütközéseink is, de nagyon jól tudtuk tolerálni egymás hóbortjait. Apám ezen a téren is megelőzte korát, amiért akkor is és most is nagyon tiszteltem, illetve tisztelem.
dr. Ladóczki Mária: Ezzel együtt az első időket senkinek sem kívánom; amíg nem volt céges struktúra, a testvéremmel ketten voltunk a logisztikusok, a HR-esek, a könyvelők, a fuvarszervezők és minden egyéb is. Mindezeket nekünk kellett fokozatosan kiépíteni.
Szerencsés az, aki – főként, ha családi vállalkozásról van szó – az aktív pályája vége felé átadhatja gyermekeinek az általa kiépített céget. Az alapítók ugyanakkor büszkék arra, amit létrehoztak, gyakran szó szerint a két kezük munkájával. Az édesapjuk el tudta engedni az „ezt itt nélkülem mind nem lenne, és én tudom igazán, hogy hogyan kell ezt a céget vezetni” érzést?
Ladóczki István: Igen, az alapítók sokszor egoisták ebben az értelemben, de apám ezt tudatosan leépítette, és átadta a céget. A mi célunk az volt, hogy egy folyamatvezérelt szervezetet hozzunk létre, csapatot építettünk, vezetőket neveltünk ki, az előírásoknak
| LADÓCZKI ISTVÁN |
| „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az örökséget megőriztük, felhelyeztük a céget az iparág térképére, megálljuk a helyünket kemény piaci körülmények között, mindezt nagyszerű munkatársainkkal együtt.” |
megfelelően folyamatosan fejlesztettük a technológiát annak érdekében, hogy egységnyi idő alatt minél több hulladékot tudjunk kezelni, magyarul a hatékonyságot csupa nagybetűvel akartuk írni. Apám és kollektívája félszavakból is értette egymást, mi viszont mért adatokat akartunk látni; mikor, hova és milyen súllyal megy az autó, milyen minőséget állítunk elő, pontosan miből, stb. A ma már kifejezetten értékes másodnyersanyagok exportját is elkezdtük, aminek a fenntarthatóság szempontjából óriási jelentősége van. Meglátogattunk egy sor külföldi partnert is, tapasztalatot gyűjtöttünk, és szerződtünk velük, de ehhez is strukturált folyamatokra volt és van szükség.
Élénken él önökben a generációváltás tanulsága. Van stratégiájuk arra vonatkozóan, hogy amikor majd eljön az idő, miként adják tovább a stafétát?
Ladóczki István: Nagyon imponáló számunkra az, amit Nyugat-Európában láttunk; esetenként száz éve létező cégek alkalmazkodnak a folyamatosan változó környezethez, és sikerrel helyt állnak. Generációkon ível át az a vízió, amit valamikor valaki megálmodott. Két kisfiunk és egy kislányunk van, utóbbi mindössze négy hónapos. A nagyobbik fiam is csak négy éves, de épp a napokban mondta nekem: „Apa, ha majd felkészültem, szeretnék dolgozni a Ladó-manóban.” (Ezzel a cég logójában látható manóra utalt. – A szerk.). Nem titkolom, hogy megdobogtatta a szívemet, de akkor sem lennék elkeseredve, ha majd egyszer egy külsős, profi menedzsment vezetné a céget, persze úgy, hogy a cégkultúránk alapvető értékeivel azonosulni tudna. Számunkra nem a profitelvárás a legfontosabb, hanem a családias cégkultúra és a felelősségvállalás egymásért, nem mellékesen a Földünk jövőjéért.
Ladóczki-Barabás Brigitta: Magyarországon hiányzik a generációváltás szakirodalma. Rendben, hogy a nyugdíjba vonuló alapítók átadják a céget és vele a tudásukat, a kapcsolatrendszerüket. De ki veszi át? Ha több testvér, akkor kinek mi lesz a szerepe? És milyen módon vehetik ki a részüket az örökösök házastársai, akik sok esetben már évek óta készülnek az őrségváltásra, de pro forma nem az övék lesz a cég. Németországban, Olaszországban a háború után alapított cégek már az ötödik vagy akár hatodik generációnál tartanak, bőven van tapasztalatuk ezen a téren, de ez még ott is sokszor krízist és stresszt jelent. Mindez a nemzeti sajátosságok miatt csak korlátozottan adaptálható a magyar viszonyokra.
Ladóczki István: Mi a második generáció vagyunk. Annak, aki az első generációt képviseli, és most adja át a cégét, lenne néhány tanácsom: érdemes tisztázni, hogy a várományos ifjaknak
| DR. LADÓCZKI MÁRIA |
| „A szüleinktől kaptunk egy nagyon fontos útravalót: ha jól csináljátok, az a ti érdemetek, de akkor sincs baj, ha valami félre sikerül, ám érdemes belőle tanulni.” |
van-e vasakaratuk, szorgalmuk, kitartásuk és persze a szükséges kompetenciájuk. Az örökség átadása, a generációváltás csak akkor fog működni, ha adva van mindezek kombinációja. Sokan azt gondolják, hogy egy jól bejáratott cég esetében elég beülni a vezérigazgatói székbe, és minden megy majd magától. De ez távolról sincs így! Nekünk is bele kell tennünk a szívünket, lelkünket. Még egy dolog: kell egy tudatos vízió, elképzelés, amit az örökösök még az alapítók előtt is teljesen világosan és határozottan képviselni tudnak, és eredményesen érvényre is juttatják.
Ami óhatatlanul véleménykülönbséget, konfliktust eredményez.
Ladóczki István: Igen, ez valóban így van. De ahogy az alapítók látják, hogy jó irányba haladnak a dolgok, ők is megnyugszanak majd. Ez mondjuk valóban időbe telik.
Ladóczki-Barabás Brigitta: A sikeres generációváltásnak más az előfeltétele, ha az ember egy egyszemélyes vállalkozást örökít tovább, és megint más, ha egy céges szervezeti struktúrában működő kiforrott vállalkozást. Ám mindkét esetben elengedhetetlen, hogy az utódok nevelése során figyelembe vegyék azt a komplexitást, amit egy cég irányítása megkövetel. Értelemszerűen: minél nagyobb egy cég, annál összetettebb lesz a feladat, amit a második, harmadik generáció örökül kap.
Jó sok mindent felsoroltak. Önökben megvolt mindez jó tíz évvel ezelőtt, amikor átvették a céget?
dr. Ladóczki Mária: Soha nem erőltettek semmit, nem mondták, hogy át kell venni a céget; a döntést a mi kezünkbe adták. Nekem nagyon sokat segített, hogy a testvérem, István ott állt mellettem, és tudtam, hogy számíthatunk egymásra.
Ladóczki István: Bennünk megvolt a kellő ambíció és alázat, a másik tisztelete a mindennapjaink része. Úgy akarunk hosszú évtizedeken keresztül tisztességesen megélni, hogy minőséget nyújtunk, amit fokozatosan építgettünk, építünk a mai napig is. A jövő nagy kérdése, hogy ha majd nekünk kell átadni a vállalkozást, a mi gyerekeink készen állnak-e erre a feladatra. A neveltetésük a mi dolgunk, de közben a kor, amiben szocializálódnak, sajnos nagyon más, mint az a közeg, amelyben mi felnőttünk.
Mire a legbüszkébben, mi a legnagyobb sikerük?
dr. Ladóczki Mária: Épp a napokban kérdeztem meg a kollégáimat, hogy számukra mi a fontos és megőrzendő a vállalati kultúránkban. Az egyik jellemző válasz az volt, hogy száz százalékban magyar családi vállalkozás vagyunk, ami tetten érhető a mindennapokban. Ezt meg kell őriznünk. A másik a folyamatos fejlődés, az innováció. A szüleinktől kaptunk egy nagyon fontos útravalót: ha jól csináljátok, az a ti érdemetek, de akkor sincs baj, ha valami félre sikerül, ám érdemes belőle tanulni.
Ladóczki István: Én arra vagyok a legbüszkébb, hogy az örökséget megőriztük, felhelyeztük a céget az iparág térképére, megálljuk a helyünket kemény piaci körülmények között, mindezt nagyszerű munkatársainkkal együtt.
Ladóczki-Barabás Brigitta, Ladóczki István és dr. Ladóczki Mária
Nagy a felelősség a vállukon, emberek tucatjainak a megélhetése függ önöktől. Ki tudnak kapcsolni? El tudják engedni a céget fejben egy-egy kirándulás vagy családi vacsora idejére?
Ladóczki-Barabás Brigitta: A legtöbb gondolatunk a cég körül forgott, a családi asztalnál is szoktunk szakmázni, nagyon nehéz lenne megoldani, hogy ez ne így legyen, de tudatosan törekszünk arra, hogy kikapcsolódjunk.
Mennyire változtatta meg az életüket az, hogy anyagilag is sikeresek?
dr. Ladóczki Mária: Soha nem felejtjük, hogy honnan indultak a szüleink, és ez is segít abban, hogy a realitás talaján maradjunk.
Ladóczki István: A neveltetésünkből is az következik, hogy ragaszkodunk a barátainkhoz, megszokott közösségünkhöz. Nem felejtettük el, hogy honnan jövünk. A gyerekeinknek is azt adjuk tovább, hogy ha egy zsemlére van szükséged, akkor csak egyet vegyél el. A mi értékrendünk – amit nevezhetünk akár konzervatívnak is – hosszú távon is tartható.
Ladóczki-Barabás Brigitta: Épp a napokban találkoztam egy ismerősömmel, akinek a férje nálunk dolgozik. Láttam az őszinte örömöt az arcán, amikor arról beszélt, hogy nem változtunk meg, azok és olyanok vagyunk, amilyennek sok-sok éve megismert bennünket.
Pedig az elmúlt néhány év – legalábbis a gazdasági színtéren – alaposan felforgatta valamennyiünk életét. Volt és van Covid, infláció, energiaválság, ami mind hat az önök iparágára is. Hogyan lehet így stratégiát építeni, megvalósítani?
Ladóczki István: A Covid-járvány kitörésekor az első dolog, amit mindenképpen meg akartunk oldani, az volt, hogy ne kelljen senkit sem elbocsátani. A másodnyersanyagok piacán
| LADÓCZKI ISTVÁN |
| „Számunkra nem a profitelvárás a legfontosabb, hanem a családias cégkultúra és a felelősségvállalás egymásért, nem mellékesen a Földünk jövőjéért.” |
hirtelen fellendült a kereslet, ami számunkra kedvező volt, de ezt az elején még nem tudhattuk. Az energiaválság kapcsán már 2021 végén láttuk, hogy valami történni fog; az energiaárak azóta drasztikusan nőnek, miközben a mi termékeink iránti kereslet viszont csökkenni látszik, sőt az értékesítési árak zuhanórepülésben vannak. Erre óvatos beruházási stratégiával, feszes gazdálkodással reagálunk annak érdekében, hogy a legfőbb erőforrásunkat, társaságunk legnagyobb értékét, a munkatársainkat továbbra is meg tudjuk tartani.
Említették a külföldi vásárlóikat, illetve hogy meg is látogattak néhány hasonló komplexitású hulladékfeldolgozó üzemet Nyugat-Európában. Kiállja az összehasonlítást a Ladó-Rec balotaszállási üzeme?
dr. Ladóczki Mária: A napokban jártak nálunk német partnereink, akik pontosan azt állították, amire ön rákérdezett: európai színvonalú válogató, feldolgozó üzemet vezetünk, megfelelő szociális helyiségekkel kiegészítve, a saját kapacitásainkra levetítve. Büszkék vagyunk rá, hogy a tizenháromezer négyzetméteres üzemet egy 1750 lakosú faluban hoztuk létre, 20 hektárnyi erdő ölelésében – számunkra ez egy igazi kis ékszerdoboz.
